Sajkod

2019. január 11. | Egyéb

 

16óra15perc, Sajkod, Tihany 2019.01.11 Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok szép helyre eljutottam életemben, de számomra mindig a legszebbek közé tartozott, és tartozik a mai napig Tihany, és a sajkodi öböl. A kristály tiszta víz, az aranybarna nádas, a parti út, az út jobb oldalán a Balaton, a másikon az erdő, dombokkal, sziklákkal, szakadékokkal. A világ legszebb futóhelye! Ha aszfalton szeretnél futni, arra is kiváló, Az apáti étterem parkolójától, a horgásztanyáig, oda- vissza 5km, de ha terepezi szeretnél, akkor, kilátó parkoló, onnan apáti templom, ott be az erdőbe és rengeteg ösvényen, kemény terepen,nagy szintkülönbségekkel, akár 25-30km is lehet futni, úgy hogy nem futsz kétszer ugyanazon az úton. Na én inkább terepezni szoktam. Ha rá gondolok is kiráz a hideg, mert eszembe jut a látvány és az érzelem, ami a Sajkod szépségétől, kisugárzásától érzek.

………Már negyvenöt perce, hogy indultam a Paksi üdülő parkolójából. Végi futottam a Tagore sétányon , el a szállodák előtt, benzinkút, kemping, hajógyár. Elhagytam a lakott részeket, irány Tihany. A tervem az volt, hogy körbefutom, de láttam a napot, láttam, hogy készül nyugovóra térni. Ezt elkapom, gondoltam. Ki lőttem Sajkod irányába. Most az aszfaltot választottam, hogy ne maradjak le a csodálatos naplementéről. Kivételesen vittem magammal telefont, mert kaptam olyan kritikákat a közelmúltban, hogy ne csak írjak a látványról, hanem örökítsem is meg azokat az utókor számára. Hát ma eleget teszek a kérésnek. Igaz furcsa is volt a telefon a zsebemben, főleg azért, mert általában nincs nálam semmi, és nem vagyok tárgyakhoz hozzászokva. Már az Apáti kis templomnál, elkaptam a vészesen leeső napkorongot, onnantól folyamatosan a kezemben volt a telefon, és amíg el nem tűnt a nap a Balaton víztükrében, végig követtem, és fotóztam. A kezem majdnem lefagyott, de megérte, ilyen gyönyörű látványban is ritkán van része az embernek, ilyenkor, télen, mikor a legalacsonyabban jár a nap, a Balaton vízébe “esik” bele, valahol a Keszthelyi medence végénél. Fantasztikus, felemelő, és hátborzongató a látvány. Elgondolkodom, az örök körforgáson. Múltkor a Kakas domb tetején ért a napfelkelte, gyönyörű volt, most jó pár nap elteltével, itt a Balaton parton csodálhatom a naplementét. Közben teltek a napon, este, reggel, este…így tovább, az örök körforgás!

Lement a nap, indulok tovább, hiszen még csak 6-7 km-t tehettem meg, és szeretnék legalább 25 kilométert ma megtenni. Végre nem kell sietnem sehová, elvégeztem mára minden dolgom, amit szokás szerint, célul tűztem ki magamnak, így szabad az út. Nem kell rohannom, enyém az egész délután. Általában mindig valami miatt kapkodhatok, vagy a Domit viszem Tapolcára edzésre, és ott kell időre visszaérnem, vagy az Ármin megy matekra, mert nem sokára felvételizik, és akkor meg ott kell szintén időre visszaérnem. Kéthetente, keddenként Budapest, Dominak válogatott keretedzés, olyankor a városligetben szoktam futni 5-től fél 8- ig. Már ott is találtam futó barátokat, van egy társaság, mindig futnak, legközelebb lehet, hogy csatlakozom hozzájuk, ha nincs ellenükre, de volt, hogy a Szabival futottunk, ő a legjobb barátom, sokat futunk együtt.

De ma ráérek, olyan tempót futok amilyet akarok, arra megyek amerre szeretnék, addig leszek kint ameddig jól esik, vagy míg meg nem fagyok. Sötétedik, kristálytiszta az ég, sehol egy felhő, hideg van, metsző szél fúj, mínusz 3-4 fok, futásra, normális embereknél már nem alkalmas körülmények, de hát én nem vagyok épeszű, én akkor is kimegyek futni, amikor már más, az orrát sem dugja ki. Nem is tudják ezek az emberek, hogy miről maradnak le…………

Hamarosan folytatom, de addig is szokásom szerint, költöttem egy versikét a mai futásomon, amit megosztanék veletek:

“Egyszer megkérdezte tőlem egy lány:
hé, ti futók mi elöl futtok?A gondok elől?
Válaszoltam:talán. Talán a bajok elöl futunk,
de már tovább kérdezett a lány.

És mond csak te futó, gyorsan futsz?
vagy lassan szoktál, vagy ígyis- úgyis netán?
És szokott fájni a lábad, lüktetni, sajogni?
Egy-egy hosszú futás során?

És áruld el nekem futó, ha messze mész futni,
mire gondolsz közben? Kérdezte a lány.
Üres a fejed, vagy gondolatokkal teli?
És nem zavar az őrült magány?

És futó, nem szokott zavarni, hogy egy versenyen,
lábadon taposnak? Sok ember arcodba liheg?
Válaszoltam volna, de ő csak kérdezett,
és ahogy szokta, válaszom sem várta meg.

És ti futók: nem fáradtok el a futás során?
Gondoltam: ej de kíváncsi ez a lány….
A válaszom ez volt: mi soha nem fáradunk közben,
csak mindig a megállás után!

Aztán csöndben maradt a lány, furcsa is volt,
de megnyugtató is talán, mert minden lány,
maga a talány, Ő kérdezett, én válaszoltam,
ez így volt jó, így volt kerek egész talán….”

« Vissza