A mai komplex futónapom eredménye 50 km!

2018. december 29. | Egyéb

 

Persze sokan mondhatnátok: hiszi a piszi, de mi okból állítanám, ha nem így volna.

Persze hozzá tartozik, hogy nem egyszerre futottam, hanem két körben. Hajnalban futottam egy szuper 20-ast, majd délután az egyik futóbarátomat kísértem el Pécselyre meg vissza, de úgy bemelegedtem, hogy még meg toldottam egy erdei Hidegkúttal, így lett meg a kb 50. (Egyébként soha nem mérem, csak futás időből saccolom)

A következőkben pedig a futás közbeni gondolataimat szeretném veletek megosztani

4 óra 22, futó nadrágom és a futó cipőm összefogva kezemben. Csendben keltegetnek, felébredek és rájövök, hogy álmodtam az egészet, de hát tudtam, hogy futni fogok reggel, hiszen este már beállítottam a telefonom ébresztőjét.

Fel ülök az ágyon és körül nézek, hallom, hogy párom csendesen szuszog mellettem, valami szépet álmodik. A tetőablak rolójának résein beszűrődik a fogyó hold fénye, megnyugszom, tudom, hogy tiszta idő van és nem esik az eső. Esőben is szeretek futni, csak kissé kellemetlen ha cipőm át ázik, és minden lépésnél olyan hangot ad mintha ……nék. Ekkor meghallom a szél süvöltő hangját, legszívesebben fejemre húznám a takarót, és el bújnék a világ elől. Nem teszem, hiszen már sokszor futottam szélben, és soha nem bántam meg. Sőt még egyáltalán nem bántam soha ha futni mentem, úgy hogy indulás. Lemegyek földszintre, hideg van, a szél mindig betalál a falak résein, és ki szellőztet, ki viszi a meleget, de ezt nem bánom, hiszen friss levegőre mindig szükség van hogy kellemes legyen az alvásunk.

Ahogy leérek a lépcsőn, a cserépkályha üveg ajtaján látom, hogy a parázs még narancssárgán pislákol, teszek rá pár kuglit, majd begyullad. Lassan, rámenősen elkezdek öltözni, közben azon gondolkodom, hogy hány réteget vegyek magamra, régen sajnos hajlamos voltam túl öltözni, és mikor már bemelegedtem, majd bele pusztultam a melegbe. Most már a célhoz öltözöm, és nem rajthoz. Most már képes vagyok télen is rövid nadrágban futni, persze ha minimum 6-7 fok van.

Mire a sapkát veszem fel a tűz is felébred, hívogatóan húz magához, azt súgja: ne menj, maradj, ülj ide a padkára, lazíts, pihenj! Kiszakítom magam a karjaiból, és odasúgom: míg távol leszek, adj meleget a szeretett családomnak, és leülök hozzád ha vissza értem.

Mielőtt kilépek az ajtón még iszom egy pohár vizet, elég lesz erre a 20 km-re, hideg is van, meg nem is öltöztem fel nagyon, amúgy meg ismerek minden csapot, és kutat arra amerre futni szoktam. Van köztük néhány extrém is, főleg a temetős frissítéseim.

Futni kezdek, az első 1 km a bemelegítés, ilyenkor kezem- lábam dobálva, hol magas térd, hol sarok emeléssel futok, nyugodtan, lassan. Ki érek a faluból, mögöttem hagyom a köztéri lámpák halvány fényeit. Körül ölel a sötétség, a látásom eltompul, látok vagy öt métert, de ez elég. Viszont a a hallásom és szaglásom felerősödik. Hallok minden neszt, reccsenést. Érzem a szagokat. Lassan a szőlősorok mellé érek, és hirtelen ázott vad szag csapja meg orromat, keveredik az áporodott trágya szaggal, egyszerre keserű és savanyú az érzés. Érzem, hogy figyel valami, érzem a tekintetét magamon. Ebben a pillanatban tőlem pár méterre megugrik egye őz, átveti magát az aszfalton, és eltűnik a sötét éjszakában……..”

« Vissza